Pálp fiksön, avagy ponyvacsajok és a gengszter-legények

Először is: vegyünk egy jó kis rendezőt. Legyen mondjuk Quentin Tarantino. Másodszor: toborozzunk össze egy rakás jó színészt, majd láljunk ki egy ütős sztorit, és máris kész a kasszasiker. Nagyjából ennyi lenne. Ha esetleg mégsem érzel magadban elég erőt ezen feladatok teljesítéséhez, ajánlom, hogy nézd meg a Ponyvaregény című filmet. Ez nem olyan, amit csak úgy elfelejtesz. Mélyen felkavaró szatíra, amely ironikus szempontból ábrázolja az erőszakot, és meglehetősen kellemes módon kiparodizálja a krimi műfaját.



szereplő(k):

John Travolta (Vincent Vega)

Samuel L. Jackson (Jules Winnfield)

Uma Thurman (Mia Wallace)

Bruce Willis (Butch Coolidge)

Quentin Tarantino (Jimmie Dimmick)

Tim Roth (Pumpkin)

Amanda Plummer (Honey Bunny)

Maria de Medeiros (Fabienne)

Ving Rhames (Marsellus Wallace)

Eric Stoltz (Lance)

Rosanna Arquette (Jody)

Christopher Walken (Koons kapitány)

Harvey Keitel (a takarító)



(idézetek a filmből)























Na és tudod hogy hívják a Sajtos negyedfontost Párizsban?





Tudod Hollandiában mit tesznek a krumplira ketchup helyett?

















Fabienne, ez az óra még apámé volt. Van fogalmad, mit állt ki, hogy az enyém lehessen? Most nincs időm belemenni, de sokat állt ki. Ezt a sok szart mind tűzre dobhattad volna, de megmondtam, külön megmondtam, hogy ne felejtsd el az órát, bazd meg! Gondolkozz! Elhoztad?



































































































Tovább a blogra »