A második…

2007 július 3. | Szerző: inlove |

Az Élet. A világ legnagyobb ajándéka. Ebből ered minden későbbi tiszteletreméltó fogalom. Számomra az élet a szabadságot jelenti, a korlátok nélküli élvezeteket, az “azt teszem, ami jó nekem” felfogást. A madár-létet. Mondtam is nemrég szüleimnek, hogy ha állatként kellene újjászületnem, madár szeretnék lenni. Ha vallásos vagy, Kedves Olvasó, nyílván szemet szúr Neked az újjászületés szó. Nos, sok szót nem szeretnék a vallásra pazarolni, talán ezzel már tudod is mit akarok mondani. Én nem hiszek Istenben. Nem fogadom el, mint az embertől feljebb álló lényt. (De meg vagyok keresztelve.) Ha te hiszel benne, lehet, hogy soha többé nem olvasod el, amit írok, de ez egy őszinte blog, és én egy őszinte ember vagyok. És nem hazudok soha. Felvállalom, amit gondolok. Engem nem zavar (nem is lenne jogom hozzá, hogy zavarjon), ha te vallásos vagy, ugyanúgy szívvel-lélekkel írok Neked is. Csupán más a véleményem.
Az Életet Édesanyánktól kapjuk, az ő hasába pedig a biológia szerint jutunk el. Én azt gondolom, hogy már ott, a pocakban kialakul a személyiségünk. Az, hogy később kik leszünk.
Az Élet tényleg csoda, de sokkal inkább pusztán biológia.

A Szerelem. Gyönyörű szó. Az a láthatatlan, megmagyarázhatatlan érzelmi kötelék, ami két embert köt össze. Sokszor egy életre.”Aki kétszer szeretett, egyszer sem szeretett.” – tartja a mondás. Ez az úgynevezett “Nagy Ő” elmélet Dumas-korabeli megfogalmazása. Azt próbálja mondani, hogy van valahol valaki, aki ellentmondtást nem tűrően nekünk rendeltetett, akivel a lelkünk feltétel nélkül összeforrhat és együtt zuhanhat az idők végezetéig. Ez olyan “talán” felfogású dolog szerintem. Látott már valaki ilyet? Az élet végéig tartó szerelmet? Ugye hogy nem? Nem hiszem hogy feltétlenül csak egy embernek vagyunk rendelve. Hiszen a szerelem kötetlen dolog, megszületik, él és meghal. Mint minden a földön. Mint mi. Miért lenne hát örök pont a szerelem? Annyi férfi és nő van a világon, miért kellene hát csak egynek adni magunkat? …. De talán mégis igaza van Dumas-nak. Szerethetünk ezer férfit és nőt, és mindannyiukat őszinte szeretettel örvendeztethetjük meg, de az egy, elsöprő, mindent feláldozok érted, sorsunk összeforr típusú szerelem csak egy van. Még nem tudok pontos választ adni. Még nem találtam meg, de igyekszem. És ha megtörténik, ígérem, elmondom Neked.

A Szépség. Tulajdonképpen nem lehet megfogalmazni. Nem lehet behatárolni, mert sokrétű, ugyanakkor örök is. Ezerféle formája van, ezerféle ember ezerféleképpen tekint egy virágcsokorra. Mindenki mást fedez fel benne, mégis mindenki ugyanazt: a Szépséget. Kell ennél többet mondai? Engedd meg, hogy válszoljak: nem, mert ebben minden benne van.

Az Álom. A negyedik legfontosabb, de már változó fogalom. Nem lehet pontosan definiálni, csupán körülírni. Az Álom nélküli élet szerintem semmit nem ér. Ha nincs Álom, akkor nincs miért küzdeni, nincs miért felébredni reggel. Minden lefekvéskor új álmokat kell létrehozni, amiért ismét felvirradhat a nap, amiért van értelme a munkának, a hajszának, az Életnek.