A változás anatómiája

2007 július 5. | Szerző: inlove

Adott egy lány. Adott az Élet, a Szerelem és a Szépség imádata és tisztelete. Adott az Álmok nélkülözhetetlen varázsa. Mégis úgy éreztem, valami hiányzik. Írtam a gondolataimat, ahogy elterveztem. Először magamról lebbentettem le egy kicsit a fátylat, aztán a kedvenc filmjeimről. Végül pedig, elkezdtem írni a drogról. Arról a témáról, ami mindig is vonzott, amihez mindig is közöm volt, ami érdekelt. Mégis, amikor megnyitottam a blogomat, nem vettem figyelembe ezt a vonzódást. Miért?
Nos, ezt én sem tudom.

De ahogy eltelt két nap, arra gondoltam: mire várok? Miért nem írok arról, amihez igazán van közöm, amit >szenvedélyesen< szeretek? A döntést meghoztam.

Átváltoztattam az oldalam nevét, és most belevetem magam a sűrűjébe.

Szóljon ez a blog innentől a szenvedélyekről. Szóljon a drogról, az alkoholizmusról, a nikotin-függőségről. A szexoholistákról, a szerencsejáték szerelmeseiről. A függőkről. Azokról az emberekről, akik nem tudnak az életben “csak úgy” élni, akiknek kell pótcselekvés, kell mámor és lebegés. Kell valami kiegészítés.

Rendben leszünk így, Kedves Olvasó?

A későbbiekben igyekszem minnél több szenvedéllyel kapcsolatos filmet, könyvet, történetet, és minnél több “függő” személyt bemutatni. Mert ez akarom. Talán mindig is ezt akartam.

Techno, drog és pattogás

2007 július 5. | Szerző: inlove

Vegyünk alapul különböző zenei sítlusokat, és toldjuk meg a sztorit az általuk sugárzott életérzésekkel. Legyen elős kategória a rock. Nézzük példaául Kurt Cobaint. Miben halt meg? Felakaszotta magát. Miért? Mert nem bírta elviselni a drogozás kínjait.
A rock, mint ősrégi műfaj, nem hóbort, hanem életstílus. Nirvana, Led Zeppelin, Guns n’ Roses, Aerosmith. A nagyok. Akiket minden generáció ismer. Mondhatnák úgy is: kemény rock. A vadság, a nemtörődömség, a meghökkentés és polgárpukkasztás műfaja. Az élet szabadsága, a ritmus és a szöveg összecsengése megfűszerezve sok-sok pimaszsággal. Mégis, azt kell, hogy mondjam, nem a rockzene szerelemesei válnak elsődlegesen drogfogyasztókká. Igaz, az újkeletű neorock stílus, az emo, főleg a befolyásolható fiatalok körében terjed: itt a meghökkentés az elsődleges. Fekete halálfejes ruhák pink díszítéssel a lányoknak, koponyás tornacipő a fiúknak. Vagy fordítva. Itt már nincsenek korlátok. És talán ezzel könnyű is “elvinni” a fiatalokat a rossz irányba. De mégsem a rock vagy az emo ontja magából a “drogozz” életstílust.
De hogy mi lenne az a műfaj, aminek a neve hallatárá rötögön egy másik szó is beugrik: drog. Nos, ez a műfaj a techno. És itt már kemény dolgokról beszélünk. A “diszkó-zene”, a szórakozóhelyeken a techno “lightos” formájában nyílvánul meg. A tücctücc zene, ahogy sokan mondják, ritmusos lüketése, a pattogás egyértelmű velejárója a kábítószerezésnek. Másképp nem is lehetne kibírni, elviselni a folyamatos partikat. A zenehallgatástól, nyílván, nem sokan halnak meg, de volt már példa ilyenre is. Ha valaki a diszkóban sokáig “pattogós” ritmust hall, a pulzusa felveszi az ütemet, és ha ez pl. négy óráig tart, vagy tovább, akkor kiüti magát. És ha ezt még speeddel vagy extasyval spékeli meg, a fergeteges bulizás könnyen válhat az utolsóvá.
Nem tudom, feltűnt-e, de heroint és kokaint nem említettem. Azért, mert a heroinnak inkább “rokkos” benyomása van, kevés a technos heroinista. A kokaint pedig azért nem vettem ide, mert az nem olyan könnyű túladagolni. Mondjuk, úgy, hogy viszonylag megbízható drog. Persze, ez így furcsán hangzik, de talán kevésébe lehet tőle meghalni, mint a speedtől vagy az extasytól.

Folyt. köv.

A kokain és a báró

2007 július 4. | Szerző: inlove

Ha igaz történet alapján forgat filmet a rendező mindig könnyebb, ugyanakkor mindig nehezebb dolga is van. Könnyebb, mert rendelkezésre állnak bizonyos hiteles források, dokumentumok és szemtanúk (ha még élnek). Nehezebb, mert az elvárás nagy: hitelesen kell visszaadni egy életet, egy történetet, magát az eseményt. Valószínűleg így volt ezzel Ted Demme is. Nagy fába vágta a fejszéjét, de megérte. Remekművet alkotott.

“A siker és a bűn, a pénz és a drog, a gyönyörű nők és az állandó veszélyek világa.” Ezzel talán el is mondtam dióhélyban George Jung életét. De persze azért ennél jóval többről van szó. George Jung ma is élő, valós személy. Róla készült a Betépve című film.

Nem tudom pontosan, hogy a könyv alapján készült-e a film, vagy fordítva, de nem is igazán lényeges. Élmény szempontjából mind a kettő elvarázsolt. Egy olyan különleges és veszélyes világa kalauzol el minket, amit nagyon kevesen élhetnek át. Akkora gazdagságot és pompát, ugyanakkor akkora veszélyt és bukást mutat be, ami tényleg ritka.

Itt van a film elején egy kisfiú, aki monológjával azonnal megnyeri az embert. Látunk egy apát és egy kissé agresszív anyát. És a szegénységet. Ez lesz a mozgatórugó. Mert a mikor a kis George végignézi apja anyagi küszködését, megfogadja: ő gazdag lesz. Bármi áron. Itt kezdődik a film.

Évekkel később folytatódik a történet, amikor a kisfiúból férfi lesz. Ott van hűséges barátja, Tuna. Együtt vágnak bele az ismeretlen Kalifornia kalandos világába. Itt vezetik be őket először a marihuana élevezetébe. Itt elindul a folyamat. A 70-es évek világába kalauzol bennünket a film, ahol a fű még legális volt, mindenki szívta a strandon, az étterembe, az utcán. Nem voltak még kifejezett “függők”. Először George is ezzel kezdi. Kiépít egy hálózatot, és egyhamar mindenkinek ő szállítja a füvet. Akit nem szeretett, annak nem szállított, és így az nem juthatott hozzá a cigihez. Ez volt.
Természetesen nem ment sokáig zökkenőmentesen az üzlet. Georgot lecsukták, mert elkapták csempészésért. És itt még nagyobb folyamat indult el.
A börtönben megismerkedik egy Pablo Escobar nevű férfivel, aki bevezeti a kokain világába. Mindketten leülték a maguk idejét, és mikor kiszabadultak… elkezdődött az igazi élet.

George a maga módján valósította meg a Nagy Amerikai Álmot. Siker, pénz, csillogás. Mindent megkapott, amit csak pénzen meg lehetett venni. Ő tette lehetőve a kolumbiai drogbáróknak, hogy teret nyerjenek Amerikában. George Jung volt mindennek a közpe. Tőle futottak ki a parancsok, hozzá futott be minden pénz. Ő volt a Minden, ő volt a kokain-báró.

Mégis minden szertefoszlott. Pablo, a barátja becsapta. Minden pénzét elvesztette. Az az ember, aki korábban Pabloval együtt indult a létra aljáról, és akivel együtt tárolták a lakásban az első milliókat, senkivé vált. Az első kokain szállítási üzlet után Georgenak annyi pénze volt, hogy nem tudta a lakásában tárolni. Három szoba volt telerakva pénzzel teli dobozokkal (és ezt úgy értsd, hogy faltól-falig, minden oldalon), és szó szerint a nappaliban úszott a pénzben. (És hogy később mennyi pénz gyűlt össze, azt felbecsülni sem lehet.) De egy fillér nélkül még most a börtönben ül. Mert talán balek volt. Az élet balekja. Aki túl nyílt volt, túl jó ember, soha senkit nem ölt meg, nem bántott meg, mégis ő vezekel.

S hogy volt-e szerelem az életében? Első barátnője, Barbara, meghalt. Második, egyben felesége és gyermeke anyja, Mirtha, a férfi lecsúszása idején elhagyta, gyerekét elvette tőle.
Pedig jó apa volt. Nagyon jó.

Christina Sunshine Jung, aki azóta már felnőtt nő, egyszer sem látogatta meg apját a börtönben.

A film, amelyben Johnny Depp alakítja George-ot, remekül  megkomponált mű. Túl sok részletet nem közöl, de erre ott van a filmmel azonos című könyv. Letehetetlen, hihetetlen mű. A legapróbb részletekig mutatja be George Jung életét. Kihagyhatatlan.

Mámoros, hiteles, zseniális igaz történet.

Folyt. köv.

Trainspotting

2007 július 4. | Szerző: inlove

Egy film a drogról. Jobban mondva, egy drogfüggő srácról és a bandájáról. Hiteles kép egy anyagos férfi mindennapjairól.

(Kommentár nélkül) 

Idézetek a filmből:

“Válaszd a életet. Válaszd a munkát. Válaszd a karriert. Válaszd a rohadt nagy TV-t. Válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD- lejátszókat és elektromos konzervnyitókat. Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterin szintet, és a fogászati ellátást. Válaszd a FIX kamatozású jelzálogkölcsönt. Válassz első otthont. Válaszd meg a barátaidat. Válassz szabadidőruhát, és hozzá illő sporttáskát. Válassz egy három szobás lakosztályt részletre, egy ócska sorházban. Válaszd „DIBY”-t és kérdezd meg egy vasárnap reggel, hogy ki a fene vagy. Terülj el egy fotelban, és nézd a lélekölő, agypusztító TV-s kvízjátékokat. Tömd tele a szádat ócska szemét ételekkel. Válaszd a végén a rothadást. Pisálj utoljára egy szánalmas otthonban. Élj pusztán zavaró körülményként rohadék kölykeid számára, akiket azért nemzetté, hogy magadat helyettesítsd. Válaszd a jövőt, válasz az életet.”

“Ha van anyagod, csak egy dolog izgat, hogy belődd magad. De amikor nincs, hirtelen minden más izgatni kezd. Nincs pénzed, le se szarnak. Van pénzed, túl sokat ittál. Nincs csajod, nincs kefélés. Van csajod, túl sokat akar. Aggódhatsz a számlák miatt. Az ennivaló miatt. Valami szaros futball csapat miatt, ami nem képes győzni. Az emberi kapcsolatok miatt. És mindenfélék miatt, amik mit sem számítanak, ha őszintén és keményen drogfüggő vagy.”

“Gondolj életed legnagyobb orgazmusára, szorozd meg ezerrel, és még mindig a közelében sem vagy.”

Én és a drogfüggők

Nem tudom miért, mikor, és hogyan alakult ki bennem a drogos emberek szeretete, de megtörtént. Nem a drogot szeretem, csupán a drogosokon szeretnék segíteni. Mert szükségük van rá.
A legtöbb ember, ha azt hallja: drog, drogos, anyagos, rögtön fejéhez kapja a kezét és ítélkezik. Én azt kérdezem: Vajon miért szokott rá? Hogyan tudnék neki segíteni? Nagy különbség.
A legtöbb ember szörnyű dolognak tartja, bírálja a világot, amiért odáig fajult, hogy a már tizennégy- tizenöt éves gyerekek is függők lesznek. Mégis mit tesz? Semmit. És ha gyereke van? Eltereli a témát: mondván, az övé sosem drogozna. Jajj, dehogynem.

Nem egy olyan fiatalt ismerek, akik drogoznak. Füvet szívnak, vagy LSD tablettát szednek, speedeznek, heroint injekcióznak, kokaint szippantanak fel. És hogy a szülők tudják-e? Természetesen nem. Mert minden anyának, apának a gyereke a legtökéletesebb, de mint hogy a gyerek is csak ember, nem lehet tökéletes. Ezt kellene figyelembe venni.

Tehát, mint mondtam, van drogfüggő ismerősöm/barátom. Füvet szív és speedezik. Keményen. Ráadásként mély depressziós is. De tökéletesen leplezi, mert otthon semmit sem tudnak. Aki akarja, el tudja titkolni. Ő is, mint mindenki előbb füvezett. Hogy ennyi elég volt-e neki? Azt mondta, igen. De nem. Jött a speed. És ennyi vajon elég lesz neki? Kétlem. Jönni fog a többi, keményebb drog. Mert nincs megállás a lejtőn.

A válasz a Hogyan tudnék segíteni rajtuk? kérdésre: Talán sehogy. És ezt most komolyan mondom. Nincs olyan hogy “ex heroinista” vagy “ex kokainista”. Herionfüggő és kokainfüggő van, aki már egy ideje nem nyúlt az anyaghoz. És ezzel a ténnyel lehet vitatkozni, de nem érdemes. Aki egyszer belekerül az ördögi mókuskerékbe, az nem tud onnan csak úgy kiszállni. Sőt, sehogy nem tud.
Olvastam egy történetet, ahogy egy srác elvonóra készült. Fanatikus heroinista volt. A világon semmi nem szímított neki, csak a drog, de kiderült a játéka, és a család rehabilitációs központba küldte. Nem érdekelte, tovább nyomta magába a szemetet. De eljött a nap, amikor be kellett menni a központba. Úgy állt a nagy kapuk előtt, hogy még utoljára befecskendezte magának a heroint. Azt mondta, az utolsó percig kiélvezi az életet. Amikor hónapokkal később kijött, első dolga volt, hogy belőtte magát. Ezek után, már remélem világos, miért nincsenek ex-drogosok.

A Miért szokott rá? kérdésre is próbálok válaszolni. Tapasztalatok alapján nem, hanem látottakból és hallottakból tudok csak következtetni. Sajnos számtalan oka lehet. Ott van pl. a magány, a barátok hatása és persze manapság “trendi dolog”. Akinek van pénze, bármit megtehet, miért éppen a drogot hagyná ki? És ha csak kipróbálja? Nem, nem. Itt bizony nincs kipróbálás, ez nem egy falat sütemény, amit megkóstolunk, és ha nem ízlik, többé nem eszünk belőle. Ez bizony kemény dolog, ezt nem lehet csak úgy megízlelni. Ha egyszer kipróbálod, akkor akarni fogod másodszorra és harmadszorra is. Mert ez biológia, és mert így van kitalálva az egész “drog-dolog”. A szervezetedet próbára teszed, és bizony ő is csúnyán próbára tesz téged: egyre többet követel.

Nagyon sokáig, mondjuk úgy: a gazdagok kiváltsága volt a drogozás. Mostanra egyszerűbb drogokat lehet “normál” áron venni, de a heroin és első sorban a kokain pimaszul drága.
Az utcai értéke 1 gramm heroinnak 8000-9000 Ft, míg a kokain legtöbb esetben 18000 Ft is lehet.  

A mai tudomány szerint a legveszélyesebb drog a heroin. Általános dózisa 50–60 mg. Az utcán kapható 1 adag („lövés”) herointartalma általában 25 mg-nál kevesebb. Tisztán ritkán árulják, színe változó (lehet barna a hozzákevert adalékanyagoktól, például kakaó, barnacukor). Hatása a dózistól függően 3–5 óráig tart, így napi többszöri adagolás válik szükségessé az elvonási tünetek elkerülése és a megfelelő élvezet elérése céljából. Mivel az utcán kapható heroin tisztasága, drogtartalma változó, ezért a túladagolás veszélye állandóan fennáll.

Folyt. köv.

 

A Harmadik…

2007 július 3. | Szerző: inlove

Még alig pár órája hogy létrehoztam új netes időtöltésem gyökereit, de már most alig várom, hogy valaki elolvassa. Tudom, ez kicsit ilyen élvhajhász és “feltünésiviszketegség”-féle beállítottság, de nem hazudok magamnak: jól esne egy-két bátorító szó. De valljuk be: kinek nem?

De addig is, amíg valami jólelkű vándor megszán egy két pöttyintéssel, addig is, ahogy mondani szokás, “témázzunk”.

Könyv, könyv hátán és filmek sokasága. Ez az idei nyár slágere. Nem is tudom hogy nevezzem igazából az idei nyaramat. Szünidő? Nem, hiszen már elballagtam, nem vagyok már gimnazista. De nem vagyok szabadságon sem. Talán valami nyugalmi állapotnak nevezhető pihenő peridódus a gimnázium (a négy év hajtásért és az érettségin elért jó eredményeimért) és az egyetem között. De csak akkor, ha felvesznek. Ha sikerül bejutni. De ki tudja ezt előre megmondani? Sajnos senki. Reményeim szerint azért valahova sikerül, úgymond, “becsusszanni”. 25-én minden kiderül.

Beszéljünk egy kicsit a filmekről. Mondjuk arról, hogy miket szeretek.
A legkedvesebb filmes műfaj számomra a thriller. Sokan azt mondják, aki az ilyen jellegű műfajra “bukik” az igencsak ingerszegény környezetben élhet, és ebben éli ki, jobban mondva ennek hatására éli ki rejtett agresszivitását, és ezzel igyekszik kompenzálni az amúgy alacsonyan stagnáló adrenalinszint emelkedését. Talán így van. Mindenesetre én a gyilkolós-gondolkodós-szerelemes thrillerért, hát mondjuk úgy, ölni tudnék. (Érzed a rejtett agressziómat? 😉 ) De nem csak ezért, és itt most beszéljünk konkrétan. A műfaj amolyan koronázatlan alkotása A gyűjtő című film Morgan Freeman és Ashley Judd főszereplésében. A szori viszonylag újkeletű, nem utánzott mása egy korábbi filmnek. Bőven van benne izgalom, csavar és gondolkodni szinte kötelező. Érdemes megnézni.
Nem véletlenül Oscar díjas A bárányok hallgatnak Anthony Hopkins főszereplésével. Kíváló színész egy kíváló szerepben. A karakter újszerű, nem koppintott, a élmény magáért beszél. Zseniális alkotás.
Visszatérve egy kicsit Morgan Freemanre, el kell, hogy mondjam, hogy egy olyan színésszel állunk szemben, aki annak ellenére, hogy színesbőrű, a legkiválóbban megkomponált filmekben szerepelt. Ashley Judd partereként több filmben is láthattunk pl. Tiszta ügy.
Azért említem meg ezeket a filmeket, mert érdemes őket megnézni, nem tömegalkotásról van szó, igazi rejtett kincsek.
Ashley judd továbbá: Kettős kockázat c. film.

A thrillerekhez hasonló vonzalom fűz az Igaz történeten alapuló fimekhez is.
Ilyen Örök kedvenc Johnny Depp (fantasztikus férfi és színész is) főszereplésével a Betépve című film. Mámorosan jó, és megható alkotás egy drogbáró életéről.

És itt van végül, de nem utolsó sorban a jó öreg Ray Liotta. Zseniális karakterei vannak ennek a színésznek, remekül alakít pszichopatát (Őrjítő vágy, Légcsavar), elszánt gyilkos férjet (Holtodiglan), de jófiút is. 

A teljesség igénye nélkül mára ennyi film jutott. De holnap jönnek az új kategóriák, új kedencek, új élmények.
 

 

A második…

2007 július 3. | Szerző: inlove

Az Élet. A világ legnagyobb ajándéka. Ebből ered minden későbbi tiszteletreméltó fogalom. Számomra az élet a szabadságot jelenti, a korlátok nélküli élvezeteket, az “azt teszem, ami jó nekem” felfogást. A madár-létet. Mondtam is nemrég szüleimnek, hogy ha állatként kellene újjászületnem, madár szeretnék lenni. Ha vallásos vagy, Kedves Olvasó, nyílván szemet szúr Neked az újjászületés szó. Nos, sok szót nem szeretnék a vallásra pazarolni, talán ezzel már tudod is mit akarok mondani. Én nem hiszek Istenben. Nem fogadom el, mint az embertől feljebb álló lényt. (De meg vagyok keresztelve.) Ha te hiszel benne, lehet, hogy soha többé nem olvasod el, amit írok, de ez egy őszinte blog, és én egy őszinte ember vagyok. És nem hazudok soha. Felvállalom, amit gondolok. Engem nem zavar (nem is lenne jogom hozzá, hogy zavarjon), ha te vallásos vagy, ugyanúgy szívvel-lélekkel írok Neked is. Csupán más a véleményem.
Az Életet Édesanyánktól kapjuk, az ő hasába pedig a biológia szerint jutunk el. Én azt gondolom, hogy már ott, a pocakban kialakul a személyiségünk. Az, hogy később kik leszünk.
Az Élet tényleg csoda, de sokkal inkább pusztán biológia.

A Szerelem. Gyönyörű szó. Az a láthatatlan, megmagyarázhatatlan érzelmi kötelék, ami két embert köt össze. Sokszor egy életre.”Aki kétszer szeretett, egyszer sem szeretett.” – tartja a mondás. Ez az úgynevezett “Nagy Ő” elmélet Dumas-korabeli megfogalmazása. Azt próbálja mondani, hogy van valahol valaki, aki ellentmondtást nem tűrően nekünk rendeltetett, akivel a lelkünk feltétel nélkül összeforrhat és együtt zuhanhat az idők végezetéig. Ez olyan “talán” felfogású dolog szerintem. Látott már valaki ilyet? Az élet végéig tartó szerelmet? Ugye hogy nem? Nem hiszem hogy feltétlenül csak egy embernek vagyunk rendelve. Hiszen a szerelem kötetlen dolog, megszületik, él és meghal. Mint minden a földön. Mint mi. Miért lenne hát örök pont a szerelem? Annyi férfi és nő van a világon, miért kellene hát csak egynek adni magunkat? …. De talán mégis igaza van Dumas-nak. Szerethetünk ezer férfit és nőt, és mindannyiukat őszinte szeretettel örvendeztethetjük meg, de az egy, elsöprő, mindent feláldozok érted, sorsunk összeforr típusú szerelem csak egy van. Még nem tudok pontos választ adni. Még nem találtam meg, de igyekszem. És ha megtörténik, ígérem, elmondom Neked.

A Szépség. Tulajdonképpen nem lehet megfogalmazni. Nem lehet behatárolni, mert sokrétű, ugyanakkor örök is. Ezerféle formája van, ezerféle ember ezerféleképpen tekint egy virágcsokorra. Mindenki mást fedez fel benne, mégis mindenki ugyanazt: a Szépséget. Kell ennél többet mondai? Engedd meg, hogy válszoljak: nem, mert ebben minden benne van.

Az Álom. A negyedik legfontosabb, de már változó fogalom. Nem lehet pontosan definiálni, csupán körülírni. Az Álom nélküli élet szerintem semmit nem ér. Ha nincs Álom, akkor nincs miért küzdeni, nincs miért felébredni reggel. Minden lefekvéskor új álmokat kell létrehozni, amiért ismét felvirradhat a nap, amiért van értelme a munkának, a hajszának, az Életnek.

 

A Nagy első bejegyzés

2007 július 3. | Szerző: inlove

Talán sokszor meg fogsz lepődni a szóhasználatomon: becézem a szavakat. De ez is én vagyok. Jó néha kigúnyolni a életet. Jó néha odamondani és megbotránkoztatni, máskor elbűvölni és nevettetni. Szeretem a változatosságot. Szeretek néha csípkelődni és megviccelni embereket. Szeretek vidítani és örömet okozni. Szeretem az életet, pedig nem könnyű. Sőt, néha kifejezetten elviselhetetlennek hat. Próbára tesz testileg, de főleg lelkileg. Kifacsarja minden belső mentális tartalékodat, és amikor végzett, valami eléd gördít: “Tessék, egy kis kárpótlás.” Valamit elvesz, de cserébe öledbe pottyant mást. Jobbat. Talán.

Mindig úgy fogom írni a soraimat, mintha valakinek címezném. Mondjuk, Neked. Talán nem olvassa el senki, de jobban szeretek Valakihez beszélni, mint magamban motyogni. Bár aránylag jól tűröm a magányt. De az írás, a közlés, tehát bármiféle kommunikáció több személyes cselekvés. Próbálok ehhez viszonyulni.

Magamról még nem is beszéltem. Talán nem is fogok konkrétan. Mert nem ez a célja a blogomnak. Nem az Én, hanem a Mi. Az élet. A világ. Egy közösségnek írok, nem magamnak, és abban a reményben, hogy valakit megfog a gondolkodásmódom, és egy hullámhosszon érzi magát velem. 
Nem fogok részleteket elárulni az életemről. Csupán apróságokat. Mindig valamit, ami majd a témához kapcsolódik. De talán valami érdekel Téged. Talán egy dolgot most kérdezel magadban, talán azt, hogy hány éves lehetek. Elárulom: 18.